egy boldog élet?! nekem nem jár.

hát..tudom eléggé ritkán írok..de van amikor nem érzem azt hogy ki kéne magamból írjak valamit is...viszont most..áhh..felgyülemlenek bennem ezek az érzések..a rossz érzések..attól félek hogy tényleg már csak egy vékony kis fal választ el engem attól hogy a rossz oldalra álljak..ahogy belegondolok hogy mennyivel könnyebb lenne semmivel se foglalkozni és tengődni a világban..érzelmileg ez így jó lenne..egy darabig..viszont ha más felöl nézzük egyáltalán nem jó. én boldog életet szeretnék nagy házzal egy kutyával,gyerekekkel és VELE! de ahogy belegondolok rájövök hogy ez nem fog sikerülni,hisz őt már vissza nem kapom, az egész reménytelennek tűnik...még mindig elveszettnek érzem magam..csak a legjobb barátnőimmel érzek hasonlót mint amikor még vele voltam..mással nem...mással már csak erősen meg kell színlelnem hogy én most jól vagyok..már egész jól megy..lassan 3hónapja hogy gyakorolom..és hogy elfogadhatóan nézek ki az ennek köszönhető..de nagyjából még senki nem látott engem egyedül..mikor csak egyedül vagyok a gondolataimmal,és senki másra nem kell figyelnem,csak a bennem zajló harcra...arra kell koncentrálnom..szeressem vagy ne?! megéri hogy kiszeressek belőle,mikor tudom hogy egyszer úgyis visszakapom? hisz ez az életrendje..aki szeretett elhagy, idő után megbánja és visszajön hozzád..viszont..ha én elhatározom hogy nem fogom őt szeretni akkor senki nem kényszeríthet rá hogy újra szeressem..bonyolult..ő az életem..még így is hogy csak távolról figyelhetem minden mozdulatát..akármit is tesz, ha rosszat, ha jót,azt is csak a távolból szemlélhetem..hiszen nekem már nincsen hozzá közöm..semmi...