elmondtam neki mekkora egy tuskó.
erre azt mondta: ezért is szeretsz nem?
elcsattant egy pofon.
mérgesen,könnyes szemekkel néztem arcára.
ő rámnéz,majd magához húz,és megcsókol.
hosszú percekig tartott ez a varázslat,de egyszer mindennek vége.
elengedett és indulni akart a maga útjára.
"nem.nem mehet el!"-gondoltam majd utána rohantam.
hátulról átölelve őt,sírtam.
igen,sírtam.sírtam egy gazember után.sírtam,mert nem akartam elengedni.
azt akartam hogy mindig velem legyen.
abban a pillanatban,együtt hangoztattuk a megválaszolatlan kérdést:
"-miért én?!"